Amennyiben érdekes, izgalmas kérdése van, kérem küldje el a vadasz.ivan@adko.hu címre és szívesen válaszolok rá.
Termék másik tagállamba történő elszállításának igazolása
A következő kérdést kaptam:
„A NAV egyes adókötelezettségekben vizsgálja 2016. évi közösségi értékesítésünket. A partner közösségi adószámát ellenőriztük, írásos megrendelésünk van, a megrendelést követően szereztük be a kért tételeket, amikor az megérkezett, ő jött érte a saját autójával, aláírta a nyilatkozatot, hogy a felhasználási hely kizárólag Románia, majd visszajuttatta a CMR-t melyen szerepelt a kivivő autó rendszáma, s a román cím. (Tudjuk, hogy nyilatkozat mellé nem kell a CMR, az csak külső szállító esetén előírás, de szerepelt rajta az kivivő autó rendszáma, a bélyegzőjük és aláírásuk). A NAV szerint a nyilatkozat nem elegendő arra hogy bizonyítsa a kivitel tényét, szerintük csak külső szállítmányozó az aki minden kétséget kizáróan kijuttatja az árut.”
A NAV álláspontja nem törvényes, de sajnos tudomásul kell venni, hogy a magyar eladó viseli az áfa kockázatot, ha nem ő intézi a termék másik tagállamba történő elszállítását.
Néhány javaslat:
- vagyon nélküli cégen keresztül célszerű kereskedni,
- a fizetés módja: banki átutalás, bankkártya, vagy a külföldi vevő készpénzt fizet be a magyar eladó bankszámlájára,
- igazoltatni kell az átvevőt, és az igazolványát le kell fénymásolni,
- meghatalmazást kell kérni, stb.
Az Európai Unió Bírósága (Eub) leszögezte:
- nem az a lényeg, hogy a termék másik tagállamba történő elszállítása megtörtént, hanem az, hogy
- a magyar eladó minden ésszerűen elvárható intézkedést megtett az adókijátszás elkerülésére.
Részlet az Eub egyik ítéletéből:
C‑409/04. sz. Teleos ügyben,
67 Ellenben, amint arra a Bizottság rámutat, ha az értékesítő teljesíti a Közösségen belüli termékértékesítés igazolására vonatkozó kötelezettségét, jóllehet a vevő nem tett eleget a termékeknek a termékértékesítés helye szerinti tagállamon kívülre történő feladására vagy szállítására irányuló szerződéses kötelezettségének, az utóbbi tartozik HÉA‑fizetési kötelezettséggel e tagállamban.
68 Az előterjesztett harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a hatodik irányelv 28c. cikk A. része a) pontjának első bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a termékértékesítés helye szerinti tagállam illetékes hatóságai előírják a jóhiszeműen eljáró és a Közösségen belüli termékértékesítést illetően az adómentességhez való jogát valószínűsítő bizonylatokat benyújtó értékesítő részére, hogy utólag HÉA‑t fizessen e termékek után, amennyiben e bizonylatok hamisnak bizonyulnak, de az értékesítő adókijátszásban való részvételét nem állapították meg, és amennyiben ez utóbbi minden lehetséges ésszerű intézkedést meghozott annak érdekében, hogy az általa lebonyolított Közösségen belüli termékértékesítés ne vezessen adókijátszáshoz.